Prof. Dr. Várhelyi István


1928 – 2007

Nagy veszteség érte az erdész szakmát, az erdőgazdasági és a társadalom tudományt. Dr. Várhelyi István egyetemi tanár, az Erdészeti és Faipari Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének vezetője 2008. december 10-én elhunyt.
Várhelyi István 1925. szeptember 11-én született a Pest megyei Nagybörzsönyben négygyermekes paraszti családban. Édesapja korai halála, és a család nehéz anyagi körülményei miatt már 12 éves kora óta önállóan dolgozott, és munka mellett tanult tovább.
Első munkahelye szolgáló gyerekként uradalmi-erdésznél volt, amely két évig tartott. A szülői háztól távol egy erdei településen, kolónián dolgozott. Az egyik uradalmi erdész szeretette meg vele a szakmát, látta el szakkönyvekkel. Ezután három évre Budapestre került, és különböző élelmiszer, ruházati, vendéglátó cégeknél dolgozott mint kifutó fiú, csomagoló, kereskedő tanonc stb. Közben esti tagozaton elvégezte a négy polgárit, ami lehetőséget adott arra, hogy 1942-45 között erdész gyakornok, majd a kerületvezető erdész (katonai bevonulásával) megüresedett helyét betöltse a Hercegprímási Uradalomban. Két és fél év után szegénységi alapon erdészeti szakiskolába szeretett volna kerülni, de ezt az akkori háborús helyzet lehetetlenné tette. Ezt követően újra Budapesten keresett állást. Először egy évig a Budapesti Szekérfuvarozók Ipartestületében tisztviselőként dolgozott, majd a Földművelődési Minisztériumba vették fel és kinevezték I. o. irodai segédtisztnek, majd tisztnek.
1946. év közepén Szombathelyre, az Állami Erdészeti Igazgatósághoz helyezték át, ahol tisztviselőként (adminisztrátori, statisztikusi szakelőadói beosztásban) öt évig dolgozott. Ez idő alatt végezte el a négy gimnáziumot és érettségizett le (magán úton), és elkezdte tanulmányait a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol csak egy szemesztert végzett el.
1950-től több mint 10 évig a KPVDSZ (Kereskedelmi és Magánalkalmazottak Szakszervezetében), illetve annak Megyei Bizottságán dolgozott. Ez idő alatt fejezte be levelező tagozaton (6 éves volt) az erdőmérnöki főiskolát és 1961-ben okleveles erdőmérnöki képesítést szerzett. Ezután kötelezően beiskolázták a Politikai Főiskolára (nappali tagozat), amely lehetőséget adott arra, hogy mellette Budapesten, esti tagozaton másoddiplomát adó ipari szakon elvégezze a Közgazdaságtudományi Egyetemet, ahol 1966-ban vehette át diplomáját.
A harmadik diploma birtokában először az ERTI-hez ment dolgozni tudományos munkatársként, majd visszakerült Szombathelyre az Erdészeti és Faipari Vállalathoz, és mint gazdasági vezető 7 évig állt itt alkalmazásban. Közben 1972-ben, két év kutatói munka után védte meg „A munka termelékenysége az erdőgazdaságban” című doktori disszertációját. A munkatermelékenység vizsgálatával kapcsolatban új vállalati módszereket dogozott ki, és rendszeres elemzéseket végzett a Szombathelyi Erdőgazdaságnál. A kombinát megalakulásakor szűnt meg itt a megbízatása és pályázat útján 1973-ban nyert egyetemi docensi kinevezést a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre.
Egyetemi oktatóként a munkatermelékenység és a hatékonyság ágazati kutatásainak vizsgálata állt tudományos munkájának középpontjában. E munka eredményeként kidolgozta egy specilis kollégium tananyagát, valamint elkésztette kandidátusi értekezését. 1982-ben szerezte meg a Magyar Tudományos Akadémián a közgazdaságtudomány kandidátusa tudományos fokozatot, amely alapján egyetemi tanári kinevezésben részesült.
Eredményes munkája elismeréseként több kitüntetésben részesült. 1955-ben a Munka Érdemérem, 1957-ben a Magyar Szabadság Érdemérem, 1962-ben a Szocialista Munkáért érdemérem tulajdonosa lett. A Faipar Kiváló Dolgozója kitüntetést 1970-ben, A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1971-ben vehette át. Miniszteri dicséretet 1972-ben, Honvédelmi érdemérmet 1973-ban és 1986-ban, Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt 1989-ben kapott.
1990-ben vonult nyugállományba. Ezzel egy igen sokoldalú, sikeres szakmai életpálya lezárult, legalábbis a hivatali tevékenységet illetően, hiszen nyugdíjasként bekapcsolódott az Üzemtani Tanszék (most Erdészeti Politikai és Ökonómiai Tanszék) kutató munkájába, és vendégelőadóként az oktatásban is részt vett.
Lankadatlan tettvágyának, és szellemi frissességének köszönhetően nyugdíjasként is jelen volt a társadalmi és szakmai közéletben, kiforrott véleményével és segítőkész tanácsaival egyengette az őt követő generációk útját.
Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság Gazdaság-, Jog- és Társadalomtudományi Szakbizottságán belül alapító tagja volt a mosonmagyaróvári kollegákkal együtt létrehozott Mező- és Erdőgazdálkodási Munkabizottságnak, amelynek éveken át elnöke volt, majd a tagság örökös tiszteletbeli elnöknek választotta. A Társadalmi Szakbizottság elnökeként több tudományágat fogott össze, a térség szakembereivel aktív kapcsolatot tartott, tudományos konferenciákat alapított és a kiadványokon keresztül publikációs lehetőséget biztosított a térségben folytatott kutatások eredményeinek közlésére. Tevékenysége elismeréseként a VEAB 2006-ban Ezüst fokozatú emlékéremben részesítette.

Búcsúztatására a Soproni Szent Mihály Temetőben 2007. december 17-én szűk körben került sor.
Alkotó szellemének hiányát mindig is érezni fogjuk. Példaadását a kitartó munkában, szerénységben és segítőkészségben követendőnek tartjuk.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Nyugat-Magyarországi Egyetem
Erdővagyon-gazdálkodási Intézet munkatársai