Somkuti Elemér


1923 - 2004

 

Somkuti Elemér 1923. október 25-én született Ózdon, Miskolcon érettségizett 1941-ben. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara Erdőmérnöki Szakán Sopronban szerzett diplomát 1949-ben. Ezt követően a Debreceni Erdőigazgatóságnál, majd a Miskolci Erdőrendezőségnél dolgozott. Tudományos pályafutása 1952-ben vette kezdetét a Moszkvai Erdőipari Egyetemen, ahol a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsaként V.G. Nyeszterov akadémikus tanszékén dolgozott. „Az erdeifenyő növekedésének néhány sajátossága” című kandidátusi értekezését 1955-ben védte meg Moszkvában, és ezzel elnyerte a mezőgazdasági (erdészet) tudomány kandidátusa tudományos fokozatot és a doktori címet.

Hazaérkezését követően, az Erdőmérnöki Főiskola Üzemtani Tanszékére 1958-ban történt kinevezéséig, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatóhelyettese, majd a KGST Fa és Cellulóz Állandó Bizottságának megválasztott nemzetközi titkára volt. Egyetemi tanárrá 1961-ben nyert kinevezést. A Sopronban folytatott oktatói és tudományos tevékenysége egyéb feladatok miatt megszakadt: 1966-1969 között a budapesti Faipari Kutatóintézet igazgatójaként tevékenykedett, majd 1969-1975 között a KGST moszkvai titkárságán faipari külszolgálati megbízást látott el. 1976-ban tért vissza Sopronba, és lett újra az Erdészeti és Faipari Egyetem Üzemtani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. 1985-ben szerezte meg a Magyar Tudományos Akadémián a „mezőgazdasági (erdészeti) tudomány doktora” tudományos fokozatot „Erdészeti termelés a fejlesztési feladatok tük-rében” című disszertációjával. A megengedett korhatár eléréséig, 1988-ig vezette a tanszéket, de ezt követően is megbízást kapott az erdészeti üzemgazdaságtani tárgyak további gondozására.

1962-1965 között Somkuti professzor töltötte be az Erdőmérnöki Kar dékáni tisztét és átmenetileg az Egyetem helyettes vezetői tisztségét. 1976-tól nyugdíjazásáig a Kari Tanács tagja és 1978-tól 1981-ig rektorhelyettesként tevékenykedett. Tagja, illetve elnöke volt a Magyar Tudományos Akadémia különböző bizottságainak és testületeinek. Tudományos munkásságát számos publikáció dokumentálja. Társszerzője 6 szakkönyvnek, a szaksajtóban több mint 80 cikket publikált. Magyarország gazdasági átalakulásával kapcsolatban az erdőtörvény, a földforgalom és az erdőgazdaság szervezeti és tervezési feladatainak újonnan fellépő problémái foglalkoztatták.

Kiváló orosz és német nyelvtudását a nemzetközi tudományos kapcsolatok kiépítésében kamatoztatta. Elismert tagja volt a szláv nyelvterületen működő erdészeti és faipari ökonómiával foglalkozó tanszékek rendszeres tudományos konferenciáinak.

Somkuti professzor meghatározó résztvevője volt a Göttingeni Egyetem Erdészettudományi Kara és a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara között 1984-ben kötött, a tudományos együttműködésre vonatkozó megállapodásnak. A két erdészeti fakultás tudományos együttműködése terén nyújtott szolgálatai és az erdészeti ökonómia területén végzett kiemelkedő kutatómunkája elismeréseként 1990-ben átvehette a Göttingeni Egyetem Erdészettudományi Kara által adományozott Heinrich-Christian-Burckhardt Emlékérmet.

Eredményekben gazdag munkája elismeréseként több kitüntetésben részesült. 1961-ben az Erdészet Kiváló Dolgozója, 1963-ban a Szocialista Munkáért Érdemérem tulajdonosa lett. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1968-ban vehette át, 1974-ben KGST Jubileumi Emlékérmet kapott. 2004-ben a Minisztérium „Életfa emlékplakett”-et adományozott Somkuti professzor számára.

1991. július 1-jén vonult nyugállományba. Ezzel egy igen sokoldalú, sikeres szakmai életpálya lezárult, legalábbis a hivatali tevékenységet illetően, hiszen nyugdí-jasként is szinte napi kapcsolatban állt a Tanszék munkatársaival és aktív résztvevője maradt a hazai és külföldi tudományos fórumoknak. Lankadatlan tettvágyának és szellemi frissességének köszönhetően nyugdíjasként is jelen volt a társadalmi és szakmai közéletben, kiforrott véleményével és segítőkész tanácsaival egyengette az őt követő generációk útját.